Nézni nem elég...

Nézni nem elég...

Látod-e vajon

hogy fekete fellegek fölött az azúrkékben

ragyogó sugárkévét vet a Nap aranyszínben?

Látod-e a nehézségek mögött is a szépet,

hogy mindenen túl számodra is rejlik ígéret?

Nézni nem elég...

Látod-e vajon

a melletted elsuhanó hóborította rét

kristályosan csillámló, ragyogó szűz - fehérjét?

A fehér ropogás megidézi vajon eléd

a tavasszal majdan fakadó rügy zsenge zöldjét?

Nézni nem elég...

Látod-e vajon:

a felkorbácsolt víz barnának, mocskosnak látszik,

szinén az ádáz viharban fehér tajték játszik,

ám a kavargó, villámló fényben dühöngő tó

mégis, odalent, a mélyben csendesen ringató.

Nézni nem elég...

Látod-e vajon

csitul a szél, elül a hab, csendesedik, kékül

(mint ahogyan lelked is a sorsoddal kibékül)

S ha a Nap süt, átragyog rajta sugaras fénye,

ahogy Isten szava hull az igazak szívébe.

Nézni nem elég...

Látod-e?

Hallod-e?

Érzed-e?

Érted-e?

Számodra is rejt még millió csodát az élet,

s minden megélt perc, - ha hagyod, - maga az Ígéret.

2008.05.23.