NeMo:

 Nyelvem, Te ékes, zengj, mert mesélhetsz! 

           A magyar nyelv csupa kellem, csupa báj, csupa rím,
           mint mikor az ódon hegedű húrja halkan sír,
           mint mikor folyók hömpölyögnek, s ringatnak tavak,
           nyelvünk kedves dallamai olyanképp áradnak.

          Néhanap, ha szemedből a könny kacagva fakad,
          vidám szárnyon csivitelnek repkedve a szavak.
          Kacérkodva kelletik a móka hátán maguk,
          rád ragad, ha nem vigyázol, pajkos vidámságuk.

          Máskor, hogyha szívünk mélyén bánatvirág nyílik,
          sötétlő bús fellegekbe temetkezünk váltig,
          komor sorsban zokogva is zenghetnek a dalok,
          mint amikor gátak nélkül futnak vad patakok.

          Éj-mély kárpitjáról kacsintó tüzes csillagok,
          a ledér Hold Napra nézett; sápadtan andalog;
          alkonytájt, ha éj-keltében csalogány hangja száll,
          anyanyelvünk szép zenéje oly módon muzsikál.

          2008.05.21