Akik mindig szeretnek

Nyílnak még az illatos orgonák,

kertünkben búvik ezer gyöngyvirág,

száz árnyalatban láthatsz tulipánt,

csokorba kötöm Nektek, Anyukák.

Anyák, a vad világban bátorok,

daloljon nektek ezernyi torok,

akik nem öltök, hanem alkottok,

reménnyel telve világra hoztok.

Kudarcok árán is felneveltek,

nem számít, hogy pörölünk Veletek,

nem számít, hányszor csap arcul a szó,

ha szembeszáll a botor lázadó.

Lázadó világ, amelyben élünk,

áruba bocsátjuk becsületünk,

a hatalom és vagyon ma az úr,

szembeszállunk mindennel konokul...

Ma ne szállj szembe, csupán magaddal,

s ha harcba szálltál édesanyáddal,

kérlek, ha elmentél, - ma térj haza,

hív az otthon, a tűzhely illata.

Gyermekszívek tiszta szeretete

legyen édesanyáink öröme,

emlék, hogy ölelt egy puha kis kéz,

simogatás, mely régmúltat idéz...

Anyu! Állok csak:

Annyi sok éven át bántottalak...

Hát megbocsátasz?

Ugye nincsen már Benned sem harag?

Bár eltékozoltam tán mindenem,

Te mégis, örökre szeretsz engem.

2008.05.03