Rozsdi

Mélybarna, hűséges kutyaszemek,

Minden nap, amikor hazaérek,

Rám esengve, kérdően felnéznek:

Gazdi! Sétálni veled mehetek?

Csíkozott, „cirmos” barna-fekete bunda,

agár-szerűen megnyúlt, hosszú orrocska,

rövid, selymes szőr, konya fül, hosszú farok,

Gazdikám! Itt ülök, nézz rám: Rozsdi vagyok.

Oly régen volt, hogy elfértél tenyeremben,

Megöregedtél hűségben, s becsületben.

Még ma is, amikor az ajtómat nyitom,

Hol, fekszel, merre vagy, most is azt kutatom.

Pihensz, végleg elaludtál kezeimben,

Alszol a kert végében virágok alatt,

Madárdallal ékes nyári napsütéssel

Csendben várod hűen haza a gazdidat.

2008-04-02

Rozsdi kutyám emlékére (próza) >>>

Rozsdi képtár >>>