In memoriam Vojazs Party*

Battyán egén károgtak a varjak,

sok-sokszázan. (Vajon mit akartak?)

és az ősplatánfa-sor tövében

patak, s tó csillan a kert végében.

Az eresz alatt vadgalamb fészkel,

fiókáját mosolyogva néztem,

és megjegyezni csak felét tudom,

hány gyerek rohangált a pázsiton.

Lábunknál szemtelenkedett Domi,

piált volna, de nem adtunk Neki ,

merthogy Ő egy hosszúszőrű kutya,...

s körül-dorombolt egy tarka cica.

Közel hatvan meghívottból heten

üldögéltünk Vojazsnál a kertben

kitárgyaltuk Magyarhont, és Ferit,

pikáns „fűszerekkel” - a mindenit!

Quentin muris történeteit nevettük,

WéDé a pénztárosnőről mesélt nekünk,

majd’ tíz fogást tüntetve el bendőjében,

míg A-ny* mosolyogva ült a karosszékben,

Nerina a pokróc alatt eltűnt,

(a hűvösben látszott leheletünk,)

és hogy Milo mennyi sört megiszik?!

(Talán megjön az ihlet hajnalig!)

Ettünk-ittunk, nevettünk hajnalig,

Nem fogom feledni ezt a bulit,

de hogy „vajh az írók hol maradtak?”

Így a felolvasóest  (*) elmaradt...

2008.04.27

*megjegyzések:

Vojazs party - 2008.04.26 Szabadbattyán, Vojazs rezidencia

a művet nem kizárólag az ottlévőknek szántam, ám azért mégis:

nagy szeretettel Nektek: Vojazs, A-any, Nerina, WéDé, Milotorasz és nem utolsósorban Quentin.

A-ny ejtsd Ani

így a felolvasóest (sajna) elmaradt