Szerelmes haiku-füzér

avagy: 

Fűzfa-füzér fejedre

Szomorúfűzek

hajtják szelíden vízbe

zöld ágaikat,

virul a réten

százezernyi aprócska

kék virágcsillag.

Óezüstben kél,

s színez ezer fényt majdan

a tavasz-hajnal;

így szeretlek én,

számomra kedves, ezüst,

dérbe vont hajjal.

Szép szarkalábak

teszik még vidámabbá

mosolyod, s szemed;

jóságod tüze

átjárja lényem mélyét,

hogy beleremeg.

Nem tudom immár

elképzelni Nélküled

az életemet,

szavaid hangja

lelkem mélyén hosszasan

él, továbbrezeg.

S ha egyszer talán

Isten nem tréfál tovább,

és megkegyelmez,

Ki tudja, Múzsám,

talán Te is kimondod;

szerettél, s szeretsz.

2008.04.18