Lézengek

Ma már csak lézengek...
tegnap apró madár voltam tenyeredben,
megbújtam lélek-melegedben...
de mit hoz a Holnap? A kegyetlen?
S létezhetek-e Nélküled?
Lehetetlen...

Szívem vergődve keresi a taktust,
az elhibázott, szárnyaszegett ritmust,
Nem kapok levegőt!
Elvették tőlem az Időt!
Nem látom, nem látom már, miért?
Van-e tovább, lesz-e még?
Ó, ne verj már tovább Istenem! Elég!

Feladtam, elfogadtam, megbékéltem
azzal, hogy Te csak barát lehetsz az életemben,
de miért akar tőlem egészen elvenni az Isten?
Miért öli meg lassan a lelket bennem?
Lehetetlen...

Ó a hidak...
lelkemnek vékony pókfonálon függő hídjai...
Miért?
Miért kell a hidaimat felrobbantani,
az ezüst gyöngyszemekkel telesírt,
hajszálvékony pókfonalat,
mely még a létezést széppé teszi,
s az Értelmet a Lét mögé csempészi,
végleg elszakítani?

Ma már csak lézengek...
tegnap apró madár voltam tenyeredben,
megbújtam lélek-melegedben...
de mit hoz a Holnap? A kegyetlen?
S létezhetek-e Nélküled?
Nem:
Lehetetlen...

2008.04.03