KERESZTÚT

X. állomás: Jézust megfosztják ruháitól

Ruhák nélkül, mezítelenségre kárhoztattak

Pőrére vetkőztették le megkínzott testedet,

Büszkeséged maradékától is megfosztottak,

Csupán cseppnyi ágyékkötő őrzi szemérmedet.

Homlokod sajgó töviskorona ékesíti,

Mostanra csaknem ez maradt minden öltözeted,

Verítéked a köntösöd, sebeidet csípi,

Bíborpalástoddá vált vérrel borított tested.

Hányszor vetkőztettünk le mi is mezítelenre

pletykálkodva gúnnyal, és megszólással másokat?

Rágalom, harag, koholt vádak teríthetnek le,

Rút pellengérre állítva ártatlan sorsokat.

Később, keresztrefeszítésedet követően

Négy őröd röhögve vet jogos jussára kockát,

Elosztották maguk közt ruháid egyenlően,

És most döntik el egybeszőtt köntösödnek sorsát.

Ha fejünk felett önkényes, idegen hatalmak

Egymás közt elosztják tulajdonunk és életünk,

Semmink sincsen, egybeszabott köntösünk marad csak,

Mire sorsot vethetnek: a lelkünk, s becsületünk.

2008.03.16