KERESZTÚT

VI. állomás: Veronika kendőt nyújt Jézusnak

Veronika képtelen tétlenül állni,

lelkében mélyen átérzi fájdalmaid,

követett eddig is, bújva a tömegben,

fájó szívvel, rettegve nézve lépteid.

Mostanra legyőzte magában félelmét, -

hisz’ kísérnek durva római katonák,

többet is megtenne Érted ha tehetné,

Szeretete a rettegést törte át.

A hatalom béklyójával kényszerítve

félelmeit, rettegését most legyűri,

együttérzése talán így is segíthet;

ennyit tehet: kendőjével arcod törli.

Vajon hogyan látjuk a koldust, beteget,

a szenvedőt, árvát, rabot és hontalant,

próbálunk-e valamit tenni, vagy félve

messze elkerülünk minden boldogtalant?

2008.03.15