KERESZTÚT

II. állomás: Jézus vállára veszi a keresztet

Ember voltál, féltél tehát, s nem akartad.

Isteni valóddal, hogy mi vár Rád, tudtad.

Néhány órája még könyörögve kérted

Atyádtól, hogy ne kívánja szenvedésed.

Félve és gyötrődve mégis igent mondtál,

Júdás csókja éget, de szelíd maradtál,

s hogy kieszközöld számunkra a kegyelmet,

nehéz keresztedet vállaidra vetted.

Igent mondok-e én is? Élek-e bűntelen?

Isten szándékait kutatva szűntelen,

s felvállalva szenvedés árán is utam,

mely a Tisztesség Kódexében írva van?

2008.03.14