Koldusok Országa

Semmije sincsen. Megágyazott az utcán.

Lakásának teteje a tiszta égbolt,

esős időben akadt egy erkély talán,

vagy kapualj, ahol valaha honolt.

Nyoszolyája a vagyona, a mindene,

talán mindössze csupán egy szakadt kabát,

néhány ingyen - újságpapír összegyűrve,

amely télen valamicske meleget ád.

Zuhogott, s megérkezett a téli hideg,

ócska, szakadt cipője előbb megázott,

majd ujjai megfagytak, kihűlve didergett,

lábai nélkül élhet a meggyalázott.

Kihűlt szemeiben tompa belenyugvás,

vagy már semmi; csupán az üresség lakik,

derékalja hideg kő, aszfalt, por, vagy sár,

idegen, rideg Hazában, mely eltaszít.

Diktátor Urak Odafenn kényre kedvre

tunyán, s vakon ülnek milliárdjaikon,

eladják, - herdálják, ami még maradt is,

nem érinti, hatja meg Őket a nyomor.

Kiárusított országunk romjaiban

százezrek, milliók koldusbotra jutnak,

becsülettel gürcölve át napjainkat

fedélre, ruhára, ételre sem futja.

S utcára azért vajon hányan kerülnek,

mert eladják fejük felett Hazájukat,

vagy létminimum alatti fizetéssel

honorálják becsületes munkájukat?

Kérlek, szánd meg Isten Hazámat, s a Magyart,

kitart még ma is nyomorban, s becsületben,

nyújts Tízmillió Koldusodnak védő kart,

Boldogasszony, ölelj át minket kezeddel!

2008.03.14