Álarcod mögött

Ó vesd le már, kérlek, vesd le immár végre

Hópihékből készült álarcod romjait,

Mosolyod mögül ezer kín kiált az égre,

Mégsem kutatod már lelked mélységeit.

Nekem nem fontos az, hogy szíved kit szeret,

De nem bírom elviselni fájdalmaid,

Szeretnék segíteni, imádkozom Érted,

És hidd el, soha nem firtattam titkaid.

Késő? Talán már falak mögé vonultál,

Hogy ne érezzed saját gyötrődéseid,

Érzéseid ten - tudatod elől is rejted,

Nem bírod évek óta vádló terheid.

Régóta vívódsz már; tört szíved romokban,

Lelked árnyak közé, kínpadra cipelted,

Majd boldognak tűntél újra, ám ez csak álca:

Elszunnyadt szelíden lelkiismereted.

Ó vesd le már, kérlek, vesd le immár végre

Hópihékből készült álarcod romjait,

Csak arra vágyom, hogy boldog légy, hisz' szeretlek:

Hogy mit kell fizetnem érte,… már nem számít.

2008.03.05