Ragyogás

Lágyan szólj, mint a nyáresti szellő,

ha langyosan érinti arcomat,

míg a hajnal ígérete eljő

őrzi lenge, nyugtalan álmomat.

Mosolyod cseppnyi éltető eső

lelkem kiszáradt, aszályos földjén,

mint üde harmat csillan, - tündöklő

reggelen felragyogó kristályfény.

Érzések melyre nincsenek szavak,...

ilyen, mikor két lélek összeér,

irigyelnek talán érte sokak,

s lehet is: minden kincsnél többet ér.

Talán csak álom az egész világ,

és szívem már ébren is álmodik,

apró percek fonják meg fonalát;

melengető baráti lélek-híd.

Ki tudja Istenen kívül, mi végre

hozta össze életünket a Sors?

Barátságod fény, lüktető élet,

amely pokloknak mélyéről kihoz.

Ajándék, csodás ajándék léted

számomra, amit nap mint nap kapok;

rőt-szín felhőkre festett ígéret,

égi fényben ragyogó hajnalok.

2008.02.16