Lélekhíd

Ismét csak eltelt egy esztendő,

és talán nem változott semmi,

talán mégis majd valami jő,

amiért jó létezni, élni.

Te cseppet sem lettél öregebb,

hiszen csupán fiatalodtál,

lelkedben újabb ráncok helyett

ezerannyi humort hordoztál.

Remélem, boldogabb is lettél,

s letetted megannyi terhedet,

miket oly nehezen cipeltél,

melyek nyomasztották lelkedet.

És talán nem csak nekem számít,

hogy oly jó Veled együtt lenni,

s bár alig adhatok valamit,

mégis talán parányit segít.

Mert imáimba foglaltalak,

Nálad időz sok gondolatom,

tisztán őrzöm a kincset, mit adsz,

szíved meleg fényét, Barátom.

Ráéreztél lelkem mélyére,

fogalmam sincs, miért van ez így,

képes vagy szavaddal szelíden

eloszlatni szívemből a kínt,

Mosolyodtól szűnik félelmem,

fut szívemből kétség, s fájdalom,

rám pillantva, tekinteteddel

elsimítod dühöm, haragom.

Vajon mit adhatnék számodra,

hogy az Hozzád méltó lehessen,

semmim sincsen, csupán önmagam,

s szívemben őrzött szeretetem.

2008.02.02

(Ajándék Múzsám szülinapjára)