Gúzsba kötött szárnyak

Szerettem volna tündérré válni,

de csupán levágott szárnyú őrangyal vagyok,

hiába minden, imám nem számít,

szemedben csak ámítanak a csillagok.

Bárcsak segíthetnék szabadulni,

de Isten nem hallgatja meg az én imám,

s tudom, hiába mondanék bármit,

Te semmiképp, „csak azért sem" hallgatnál rám.

Imámhoz Isten kezébe rakva

Felajánlottam Érted vívódásaim,

a te büntetésed is vállaltam,

mégsem jelent Istennek semmit ez a kín...

Telnek a hónapok, s Te nem döntesz,

kiegyensúlyozottnak és boldognak tűnsz,

de a látszat csal, és én féltelek,

mert egyszer összetör majd ez a tűz.

Hiába hát imám, s szenvedésem,

értelmetlen talán mindaz, amit adok,

félve és tehetetlenül nézem,

ahogyan fejedet a hurokba hajtod.

Tönkremész... tönkremegyek... egyre megy:

szívem - Veled együtt - kitépni nem tudom.

Talán majd megérted szeretetem,

egyszer, tán úgy negyven év múlva... gondolom.

2008.02.06