Egy kritikusomnak

A múltba nézve elmerengeni

talán jó lehet, de talán mégsem,

előttem fehér papíron fekszik

bolha-betűkkel írva életem.

S mi Neked tán erőltetett, kínos...

nekem az szép volt... hiszen egyre megy,

hogy felemelt, vagy a sárba tiport...

mert Te talán ezt meg sem értheted.

Mert mitől is válik verssé a vers?

Mitől a dallam, a ritmus, a rím?

Néha amúgy... ziláltan is szépek

s kifejezők a gondolataim,

ám bizony férfiszív szűrőjén át

néha érzelgős az a gondolat,

ami az én lelkem éjszakáján

betöltötte múltam - tegnapomat.

Légy elnéző hát, drága Poéta,

ki elmerengsz talán most művemen:

Neked lehet; csak tinta-pocséta,

mi nekem sebet ejtett lelkemen.

2008.01.27