Igézet

Távoli tájakon lépdel a lelkem,

képzeletem tüze nálad időz,

bár kőfalak ormai állnak előttem,

messzi köd-árnyakon térdel az ősz.

Vágyaim szárnyain lelkem ölel most,

s tétova kincseim szórom eléd,

ám mégis csak szárnyaló, rebbenő álom,

éji igézetem lágy menedék.

2008.01.21