Titok

Talán megváltoztam és magabiztosabb lettem…

talán csak végre talajt érzek a lábam alatt…

talán csak régi önmagam, ki újra lettem…

mégis: csak sárga falevél vagyok a fák alatt.

Talán megkeményedett már egy kicsit a lelkem…

talán csak az, ami fáj, hogy egyszer elhagytalak…

talán, meglehet, nőiesebb és büszkébb lettem…

mégis, csak porszem vagyok a szikrázó nap alatt.

Talán fáj egy kicsit, hogy egyedül ér a reggel…

talán csak azért gyötrődöm, mert mással láttalak…

talán csak az hiányzik, hogy átölelnél egyszer…

egyedül vagyok, mint egy tovasodródó patak.

Talán…, ha végre észrevennél engem is egyszer,

talán…, ha gyors patakomra emelnél gátakat, talán…,

vízesésemen falevél, porszem, s vízcsepp

ha megpihenhetne végre, igen, akkor talán…

Talán kimondanám!

1992. 02.22