Felhívtál...

Tegnap...

szerettem volna madárrá válni,

s szállni oda, ahol Te vagy,

hogy láthassam rég nem láthatott,

felejtett arcodat.

Tegnap...

még örültem, hogy hallom,

hallhatom hangodat,

belefeledkeztem, és elfeledtem

majd’ minden gondomat.

Ma...

csak hallgatom a távoli,

kongó harangokat,

szeretnék dallá válni,

csobogva mosni partokat,

Ma...

mint a patak, megáradva

tipornék gátakat,

vagy talán szelíden

hajtanék malmokat

Holnap?...

Mégis látlak, újra megláthatlak.

De nem tudom, hogyan,

nem tudom, mit mondjak...

Már nem tudom!

Holnap?...

1992