Gyötrődés

Zene dobog, dobol, lohol.

Szívem Nálad jár és dalol.

Süket fülekre talál:

Melyikteknek szól a halál?

Mert halál minden szerelem,

árva madár vergődő életem,

és sorsom, aki tán’ irányítja,

csúfot űz belőlem jót kacagva!

Isten: miért találtad ki a szenvedést?

Hogyan mérhetsz ránk ilyen vergődést?

Sírnék, kacagnék, kívánnék, szeretnék...

mintha süketeknek zenét írnék!

Kettőtöket szerettelek; egyik becsapott,

a másik csak egyszerűen faképnél hagyott,

harmadiktól gyerekem lesz; - kit nem szerettem.

Most már Ő is elátkozta gyenge életem.

Elátkozta, önkéntelen kötődöm Hozzá,

s most már magam sem tudom, mi tett ily rosszá,

hogy magam sem értem már, mit is akarok,

melyik őrült hálójába rohanok, rohanok?!

1989 szept 12