Bocsáss meg, gyermekem!

Álmodtam - szép álom volt.

Egy fiú és egy lány,

s a lány karján egy kisgyerek,

sétáltak egy folyó partján.

A lány én voltam, s karomon

születendő gyermekem,

s mellettünk büszkén gyalogolt

egyik - de melyik? - kedvesem.

Amikor született, mellettem állt „apja”,

volt, aki kezével fájdalmam múlassza,

s gyengéden símogat, mert szeret - s ezt tudom,

ezért jött, s törölte gyöngyöző homlokom.

S mikor megszületett, s felsírt a csecsemő,

nemcsak én sírtam, sírt Ő is, a szerető.

Álom volt... nincs itt és nem lesz ott senki sem,

S Neked sem lesz apád... bocsáss meg, gyermekem!

1989 szeptember