A Sebész

Fáradt... a folyosón még mindig sorjáznak a betegek;

sebészeti felvétel, folyamatos ügyelet,

ebédje most is ott áll a konyhai hűtőben,

nem jutott hozzá: betege várja a műtőben.

Fáradt... még egy beteget hoztak, aztán megint,... még egyet,

"Legyen vége már végre ennek az ügyeletnek!"

továbbsiet mégis, s egy beteget megsimogat...

s ha leülhet két percre, papírokat írogat...

Fáradt... ó, ha most megkérdeznéd, lerogyni lenne kedve...

hajnali három óra,... mégsem remeg meg keze,

hajszálpontosan veszi el a halál esélyét,

és adja vissza súlyos betegei reményét.

Fáradt... homlokáról immár apró gyöngypatak csordogál...

s a negyven fok hőségben jobb lábáról a balra áll,

de közben... mégis: el nem fogy arcáról a mosoly,

s a keskeny asztal mellett dől belőle a humor.

Fáradt: mégis mindenkihez akad egy bíztató szava,

s nemcsak kése pontos, kiváló, mint diagnoszta,

fülelek: új módszerek miatt említik nevét,

de mégsem zsebelné be tudományos érdemét...

Fáradt... mit mondjak: mindezekért tisztelem, mint kollégát

mosolyával felvidít és megbízható barát

pontosság, empátia, diagnózis: nagy erény,

de humorral is tetézi, s mindemellett: szerény.

2008.01.16