Olvadás

Ó látod-e, érzed-e távoli tájak

hajnali harmatos csipke neszét,

ha zsenge füvekre telepszik a hajnal,

s gyöngy-ragyogással borul elibéd?

Ó látod-e, érzed-e messzi csodáknak

lelkeket felvidító erejét,

ha zsenge füvön tapod városi lábad,

s látod a hófödte hegy tetejét?

Ó távoli bércek csodás ragyogása,

s mélykéken megbúvó szép tavai,

és puszta kövek szakadékain zúgó

csermelyek száguldó víg habjai!

S míg százszínű pillangók szárnya, ha rebben

nyár zaja, szél suttogása igéz,

lásd mormota búvik a sziklaüregben,                                             

csak kandi kis orra és csöpp szeme néz.

És lenn, ahol zöld lepi már el a tájat,                                    

fenyvesek illata mámorító,

a hajnali harmatos fű hegye gyémánt,

vadvirág tengere felvidító.

Ó látod-e, érzed-e lelked e tájban,

gyógyul a bútól és dalra fakad,

és messze repül szíved minden borútól,

Nap melegében elolvad a fagy.

2008.01.04.