A csend tüze

Várok...

S miközben a csend halkan dudorászik fülembe

acélként olvad le türelmemnek minden határa,

mert már nincs időm, nincs érkezésem,

hogy válaszod mindig, mindig csak várja...

S mert a türelem halandók halhatatlan fortélya

s a várakozás talán csendben és halkan megedz,

tompíthatná szívemben mindezt a hála,

hogy amit kérdeztem legalább valaha felelsz.

Tudom, én csupán egy lehetek a sok közül,

kiket szíved közelébe engedsz talán...

de vajon közelébe engedsz-e?

Ez számomra még mindig csak egy talány.

Rejtvényfejtésre adtam a szívem,

de odabenn most nincs más, csak a fagy,

mert a válasz, mi az olvadást elhozhatná,

a rejtély, a titok magad vagy.

2008.01.03