Álomország

Álmomban tündérországban, csodák földjén jártam,

fényes csillagok mosolyogtak az éjszakában,

és a gyémántharmattól tündöklő, zsenge fűben

zafírként csillogó mélykék virágokra leltem.

Álmomban vakító fehér - fénybe öltöztettek,

vállaimra áttetsző - tündöklő szárnyak nőttek,

néha meglestem sok mosolygó gyermek víg álmát,

és kergettem tavaszi kék égen a szivárványt.

Álmomban a szenvedők arcára mosolyt csaltam,

a békétlenkedő szívekbe megnyugvást hoztam,

ahová nem juthatott el Fény, oda elvittem,

kik felnőttek, s nem láthattak, azokban is hittem.

Álmomban körülvettek sziporkázó csillagok,

és a csillagporból minden kétkedőnek jutott,

szárnyammal megsimogattam néhány gyermekarcot,

s telente a hóember pajkosan rámkacsintott.

Álom és ébrenlét határán örökre várlak,

álmodban te is lehetsz tündér s növeszthetsz szárnyat,

s ha az öreg Mókamester dunnáját felrázod,

hópihékkel árasztod el nyomban a világot.

2008.01.01