Én is elbukjam?

Mi Atyánk, segíts átlátni a káoszt,

kicsik vagyunk egyedül ehhez a világhoz,

a pénz és a káprázat körbekerít,

a sötétség köröttünk a mélybe merít.

Elbuknak sorra, kik szembeszálltak ezzel,

kevés vagyok egymagam ebben a küzdelemben,

Lucifer nevetve ad hírnevet, pénzt,

testi örömöket... de nem hitet, s reményt!

Nem, talán nem is vagyok én ide való...

szívem mélye talán most is csendes, tiszta tó,

de a nemtörődömség, ha a mélybe taszít,

ki törődik velem, ki az, ki felsegít?

A világ úgy hiszi, szerencsés vagyok,

mert ők nem értik, mért kínoz, amit látok,

nem érzik, mennyire fáj és gyilkol a magány,

a tehetetlenség, ahogy mélybe hull hazám,

nem értik, mit érzek, ha tudásom kevés,

ha gúzsba köt a presztízs és hiúság... Kérdés:

mit tegyek, ha igazam van, s nem gyógyíthatok,

mert falba ütközöm s nincs hová fordulhatok?!

Nincs már erőm szembe úszni az árral,

nem győzöm hittel és nem győzöm imával,

egyedül maradtam immár az úton...?!

Nincsen már tovább, ...egyedül nem bírom!

A káosz és sötétség immár elborít,

kevés a hitem és tudásom itt,

mit tehetnék... feladjam én is?

Istenem, Atyám, kérlek, segíts!

Mi Atyánk!... Tán nem ide való vagyok,

de ha így van, mit keresek én itt, mondd?

Egymagam nem vagyok képes vinni a fényt,

Kérlek, adj több szeretetet, hitet és reményt!

2007.10.26