Nem fontos...

Nem fontos...már semmi sem fontos,

naponta földre nyomnak, lebírkóznak a gondok,

megélhetésünk filléreivel toporgok,

de talán már nem is... ez sem fontos.

Hivatásom, ahol eddig hajtott a Lélek,

s fontos volt számomra minden emberélet...

összedől köröttem mindez a szemlélet,

és már csak hálni jár belém a lélek...

nem fontos... talán már ez sem fontos,

hiszen nem marad már körülöttem orvos,

kipusztul lassan mindenkiből a lélek,

a gyógyítás haldoklik... nem fontos az élet.

Ahogy nap, mint nap csökkennek a bérek,

ahogy pusztulnak szívünkben a remények,

ki marad még talpon, kire építhetek?

Ez nem lehet munka, hisz Tűz, Szenvedély, Élet...!

De nem fontos... Hazámnak már nem fontos...

nem érték az ember, a toprongyos,

milliárdokat herdálnak el... a miénket,

s közben haldoklik, s kipusztul a lélek!

Nem fontos, ma már semmi..., így ez sem fontos,

s hogy Hazámból talán elűznek már az sem fontos...

hogy dupla munkáért sem jár már annyi bér,

amiből öt száj, ha etetem, éppen hogy megél...

Talpra kellene már végre állni,

szívünkből hangosan újra kiabálni:

emberek, ne hagyjátok magatokat,

nyissátok meg újra a lélek-kapukat,

s tanuljatok meg újra szeretni,

tanuljatok meg ismét hinni, s remélni,

mert mindezek nélkül felesleges élni...

Ó, Istenem, segíts minket ezt túlélni!

Nekik nem fontos... neked fontos kell, hogy legyen!

Nekik nem fontos, de barátom, kérlek, ébredj fel!

Gyógyíts, ahogy eddig, hittel, s szeretettel...

Állj fel emelt fővel, a többi... lényegtelen!

2007.10.23