Ősz

Ezüstben csillanó szárnyak

aranyló ősz-alkonyon tovaszállnak

bíbor palástot borít rám az este

bársonyos fuvallat muzsikáját lesve

Izzó aranyfényben fürdik a táj,

lelkem angyalszárnyon hozzád tovaszáll,

imámban őrizlek, lélekkel védelek,

távolról szeretlek, titkokkal vértezlek,

távol vagy, s velem vagy mégis,

bár elválaszt bennünket a föld is, az ég is,

s meglehet, halandó nem érti, mit érzek,

szívem halhatatlanul szeret téged.

Mert ez az érzés túlmutat a test határain,

hozzád vonz mindig a lélek szárnyain,

te már talán érted... talán...

köröttem csodaszép az őszi táj,

s gondolatban megosztom veled,

habár elválaszt a távolság és elválaszt a csend...

a madárdalos csend, mely rólad énekel,

egyszer... talán egyszer a lelked majd átölel.

2007.10.23