Barátom, testvérem, mondd... !

Barátom, testvérem, mondd, mert nem tudom:

mosolyodba vajon kapaszkodhatom?

Szemed melegfényű csillagsziporkája vajon segít

leküzdeni a bennem elhatalmasodó űrt és kínt?

Ó, az Isten segít, de át nem ölel,

mert hiába érzem jelenlétét, Ő mégsem felel,

s bár sejtem az utat, aki vagyok túl kevés...

legyőzni magamban a rosszat kell néha egy ölelés.

Ó, hányszor kell letepernem a haragot, s dühöt,

a féktelenül pusztító fekete ködöt,

a fájdalmat, amit kelt bennem a világ,

a nemtörődöm, tudatlan, pénzhajhász kollegák...

Segíts, hogy az maradhassak, aki vagyok,

hogy legyőzhessem magamban a vacogtató fagyot,

hogy a gyűlölet, amit bennem a hanyagság kivált

lehiggadjon, s szelíden helyére lopódzzon az imádság.

Ó, barátom, segíts! Kérlek, ölelj át megint!

Egy percre feledtesd el velem a világ kínjait!

A dacos gyerekszívben oldd fel a haragot,

Hogy el tudjam tűrni az igazságtalanságot...

Ó, barátom: Isten benned lakik, tudod?

Kérlek, segíts felállni, amikor botladozom,

csak egy percre add kérlek, a világot nekem,

hogy visszaköltözhessen szívembe hitem!

2007.10.23