Isten messze van

Az Isten segít talán, de át nem ölel,

Messze van tőlünk, távol, nem érhetjük el...

S bár tudom az utat, aki vagyok, túl kevés,

Megtisztulni, s újra felállni kellene egy ölelés.

Elűzni a tehetetlen haragot, s dühöt,

a féktelen és pusztító fekete ködöt,

a fájdalmat, amivel naponta megküzdök,

a kilátástalanságot, mely csaknem legyőzött.

A világ elpusztít... mondd Barátom, vajon

mosolyodba ma is megkapaszkodhatom?

Szemed csillagfényű melege mindig segít

leküzdeni a magányt, az űrt, a kínt...

Segíts, hogy az maradhassak, aki vagyok,

Csak egy percre add, kérlek nekem a világot;

csak egyetlen percre ölelj át, ha lehet,

hogy megkapaszkodjak és kicsit megpihenjek...

A világot megváltani nem az én feladatom,

de talán lehetek jó és tiszta, ha el nem bukom,

s ha talpon tudok maradni, néhány embernek

hittel, reménnyel, s szeretettel talán segíthetek.      

2007.10.23