Hallgass a csendre!

Az utak, a kegyetlen utak...

magasba visznek, vagy mélybe húznak

és az, mely Istenhez vinne, oly nehéz,

bölcsesség útja, szenvedés.

Életünk próbatétel talán,

s hogy megfelelünk-e, talány,

s hogy mit akarhat Istenünk,

nem mindig tudja a lelkünk.

Világunk felgyorsult ütemében

mindig, mindig csak sietünk,

s nem vonulunk el tisztázni magunkban,

vajon mit is szeretne a lelkünk?

Hiányzik a csend az életünkből,

hiányzik az Isten iránti tisztelet,

a szenvedésből fakadó alázat,

s a tiszta... tiszta szeretet.

Mielőtt beköszönt az Újév,

vonulj el csendben, s válaszd a magányt,

hallgass arra, mit a szíved üzen

és keresd meg belül, legbelül a hiányt!

Dönts úgy, ahogy a Szeretet üzen,

vidd el a fényt oda, ahol már nincsen,

szeress, és remélj, mert bár Isten rejtelem,

de megújítja mindig életed... életem.

2007. 07.27