Tépett felhőhajók

Alkonyi égnek tépett felhőhajói

elátkozott szívemet Hozzád repítik,

a tükörsima, csendes tó vizébe zárva

lelkem egyre jobban fulladozik…

Repíts… szabadíts ki börtönömből,

Mert szívem minden útja Hozzád vezet,

Szárnyalna Hozzád a gondolatom,

De a törvények bilincsbe vertek.

Nincs már helyes út, csak börtön

És nincs más, csak bilincs és fájdalom,

Ha nem szerethetlek, belepusztulok…

Érzéseimet tovább kordában nem tarthatom.

Kiabálnék, sírnék, futnék Hozzád,

De béklyók szorulnak torkomon…

Meddig kell minden napba belehalnom?

S szeretsz- e, szeretsz-e Te is vajon?

2007.06.29