Valahol létezel...

Téged kereslek, Istenem,

de nem talállak templomok rejtekében;

csak fecsegnek, locsognak a papok,

de Te nem vagy ott... nem vagy ott!

Szép szavak bűvöletében

telt el csaknem az egész eddigi életem,

s bár törvényeidet emberek írták - jól tudod

az ostoba törvény engem megnyomorított.

Darabokra hullott bennem minden,

nem leltelek Párom tekintetében,

nem találtalak gyermekeim szemében...

magamra hagytál, magányra ítéltél engem.

Nincsen már Otthonom, kitaszított lettem,

árva gyermekként bolyongok ebben az őrületben,

s megkapaszkodni szinte már semmiben sem tudok,

a semmibe, a bűnbe, a mélybe zuhanok.

Téged kereslek, Istenem,

talán rád találok lelkem rejtekében,

madárdalos, napfényes virágkelyhekben,

és barátaimnak szerető szemében.

2007.06.10