Depresszió

Most már csak fáj, és kínlódás az élet,

most már semmit, de semmit sem remélek,

már nem küzdök, csak vegetálok végleg,

mától fogva vakon, a sötétben élek.

Nem gondolkozni, nem érezni, nem létezni,

hátralevő életemet átaludni,

ez lenne jó.

A neve: depresszió.

A halál a megoldási képlet,

mert végleg meghalt bennem a lényeg.

Nehéz a padlóról felállni, pláne,

ha az embert visszalökik a földre.

Nem kértem semmit, s azt is megtagadod;

hogy szólhassak Hozzád, azt is sokallod.

Te éltetted bennem a lelket,

felkelni is Te adtad a kedvet,

hogy Veled találkozhatom,

attól volt szép minden napom.

Most már nem tudom, tényleg,

megszólíthatlak-e egyáltalán Téged,

vagy az is sok belőlem, hogy élek...

Térjek ki az utadból végleg?

Most már csak fáj, és kínlódás az élet,

most már semmit, de semmit sem remélek,

már nem küzdök, csak vegetálok végleg,

mától fogva vakon, a sötétben élek.

2006.05.14