Túlzásnak hangzik;

Téged kerestelek, mióta eszemet tudom,

ámde mire megleltelek,

           át sem ölelhetlek és ez fáj nagyon.

Mégis... miért is kedvellek?

Hiszen magamat meg nem tagadhatom;

s mintha tükörbe néznék...

hogy ismerhetlek, hálás vagyok nagyon!

Nélküled üres lenne már a világ,

mosolyodban pajkos cimboraság,

szebb lett minden napom Veled,

még akkor is, ha Te ezt nem érzed.

Talán nem érted... (nem értheted)

meglelted már a másik feled?

Animus - anima ... a lelkedet...

A látomást... az életedet?

Gyermekkoromban visszatért egy álom,

...feledhetetlenül gyönyörű álom...

Te vigyáztál rám, segítettél engem,

melengettél meleg-kék szemeiddel...

Miért, hogy csak most leltelek meg végre,

talán mindenről örökre lekésve?

Szeretlek, mert nem tudlak nem-szeretni,

szeretnék legalább barátod lenni!

2006.04.01