Remény

Remény?

Vagy csak egy ledér tündér, ki játszik veled?

S maholnap kinevet, s kijátssza mindenedet...

Nem, már nem vágyom szerelemre,

mindössze némi szeretetre,

csak valakire, aki meghallgat,

akinek lerakhatnám a gondomat,

akivel elfeledhetném a magányomat,

meghallgatná a vágyaimat...

Nincs... még mindig csak a magány,

a néma üvöltés, a lélekben a halál.

Hat „barátom” van, de most egy sem,

a lelkemben káosz, a szívemben egy seb,

mely nem gyógyul, mert feleletre ha vár,

hiába vár.

Remény?

Kemény iskola ez, mikor magadba roskadsz,

nincs barátod, akire támaszkodhatsz,

csak a magad ördögi körei,

és a csend,

az őrjítő, dühítő, üvöltő

csend.

Nincs felelet, hiába küldöd SOS jeleid,

nem érnek rá, mikor a lelked kínnal megtelik,

hiába a remény, a lelkedben káosz,

és az Isten téged minden nap elátkoz.

Nincs már remény...

barátok nélkül keserű a kenyér...

szeretet nélkül mit sem ér az élet...

SEGÍTSETEK! Mentsetek meg, kérlek!

2006.01.13