TALÁN...

Talán egyszer... megszűnik ez a fájdalom.

Talán egyszer... képes leszek még szeretni.

Talán egyszer... visszatér az optimizmusom.

Talán egyszer... nem fáj már a magány. Ennyi.

Talán... talán jól is érezhetném magam,

ha nem lenne ennyire zsibbadt az agyam

és béna és szárnyaszegett a gondolatom...

Hozzád vágyódom, és mégsem akarom.

Nálad jár minden gondolatom,

de hogy Nálad időzzön nem hagyhatom.

Kérlek segíts! Nem akarok sokat,

mindössze a barátságodat!

Biztos vagy benne, hogy erős vagyok?

a látszat csal, a felszín mosolyog,

de hogy belül mi kavarog...

azt jobb is, ha nem tudod.

Talán elmondom egyszer,

talán csak egy lázálom

talán holnap felébredek

talán olyan lesz a párom,

mint volt valaha, mikor szerettem.

Nincs. Csak a magány baktat mellettem...

Mindegy, hogy hová, csak „haza” ne!

Ki ez az ember... nem ismerem!

Jó lenne megosztani a gondom,

jó lenne beszélgetni, de nincs barátom.

Sokan kedvelnek, sokan szeretnek talán,

de aki barátom volt, elhagyott már.

Magány... ismered ezt az érzést?

Nem, nem volt ez mindig ilyen.

Talán... lerombolom a kételyt

Talán... lehet még barátom (?!)

Igen.

Talán...

2005. április 24