Vergődés

Most kívül nem fáj...

De belül tovább szaggat és mardos...

Képtelenség...

Hogyan lépjek tovább most?

A házasságom... darabokban

lábam előtt hever

nincs már hozzá energiám,

hogy a porból felvegyem

Szép volt, vagy csak álmodtam?

Ki mondja meg már... végetért

Ne vessen meg érte senki sem,

akit még hasonló nem ért!

Árpi... valaha szerettelek nagyon

De a magány évek óta mardos, ha hagyom

és téged is: ne tagadd, mellettem nem Te vagy

csak kínlódsz és vergődsz, és az agyad kihagy...

Ami voltál: egy életvidám bohém

ami lettél: egy fagyos hóhér.

Megölsz, megfojtasz, és én is ezt teszem

Kínlódunk és fuldoklunk... miért? Hiszen

Valaha szerettelek, s valamikor szerettél

Miért van bennem üresség és fagy és tél?

Miért gyűlöllek és tőled el miért húzódom?

Miért, hogy ami maradt csak undor és unalom?

Miért hűlt  ki a szerelem és maradt a vágy,

hogy leküzdjem végre ezt a páros magányt,

ezt a semmit, ezt az útálatos terhet,

ezt a rettentően mély vermet,

mely nem ereszt, melyből szabadulni nem tudok

futnék és rohannék el, messze, hadd legyek boldog!

Hadd legyek egy kicsit gyerek, egy kicsit szabad...

Egy kicsit, csak kicsit bohém, aki szalad

Szalad a széllel, a napsugárral,

szabad... és tele boldogsággal...

Hová lett, hová tűnt a ragyogás?

Hová, miért veszett el a lobogás?

A szürkeség, az unalom, a gyűlölet, az undor.

Ez maradt. Ki húz ki ebből a kútból?

Fáradt vagyok ehhez és mindebből elég!

Miért lettem anya és feleség?

Elég! Elég! Elég! Magamra hagyjatok!

Megfojtanak, eltemetnek a gondolatok.

Falak. Falak és tilalmak és muszáj

Holnapra talán jobb lesz és nem fáj.

2005. április 24