KÁOSZ

Az érzelmek vihara felkavar...

és elsöpör, ha hagyom

tehetetlen a lelkem

és vergődik nagyon.

A lélek sebe jobban fáj,

mint a test, ha bárhol sajog

fogjanak le szelíden

angyali karok.

Béklyóban kéz és láb

s a szívemen bilincs,

mert arra szó, mit most érzek,

a szótáramban nincs.

Elsöpör és tönkretesz,

kín az élet, s hogy vagyok

Fáj, fáj, fáj! Kegyelmezz!

Jaj, csak most hagyjatok!

Nem értem az érzést,

nem tudom, miért kapom,

Soha nem fájt még az élet

ennyire... nagyon.

Nem akartam... csak jött

és mindent elsöpört,

most fáradt vagyok és nagyon

nagyon meggyötört

És továbblépni nem tudok.

Mondanám: segíts!

De kínjaimmal miért

terheljelek megint?

Nem szabad és nem lehet

Nem, nem, nem: tilos!

De miért jár minden gondolatom

Nálad? Nem értem - bocs’!

Szétmarcangol az érzés,

mégsem mondhatom el, mi bánt:

magányom sincs, hogy átgondoljam,

mert nyakamon a család.

Megszöknék, elbújdosnék,

míg lecsillapul a szívem,

mert elsöpör ez az érzelem

s amit szeretnék, nem tehetem!

2005. április 23