Neked

Ha fáj a szív és sajog a lélek...

fogalmam sincs, hogy mit remélek...

csak egy van, amit biztosan tudok,

hogy így élni tovább nem tudok.

Reménytelenül szeret szívem

de nem tudhatja meg senki sem,

s hogy Neked elmondtam hiba volt,

mert megzavartalak Téged is most.

Az én lelkem fáj és sajog

s gondolataimban kín kavarog...

az álom nem bűn, s én álmodom,

éjjel felver a gondolatom...

Miért söpör el ez az érzés

magával ragad, nem ereszt

Rád gondolok állandóan,

de Te erről nem tehetsz.

Mindössze csak jó vagy, ennyi a bűnöd,

én meg magányos ennyi ember között.

Nem kérek tőled semmi nagyot,

csak ne küldj el, ha a közeledben vagyok!

Mostanáig a hétvégéket vártam,

hogy a családdal kitaláljam,

mi jót tehetünk két szabad napon...

most kín a szabadnap oly nagyon...

Te érted ezt? Várom a hétfőt,

hogy agyondolgozhassam magam,

hogy máson jártassam az agyam...

Hogy láthassalak... ennyi

Nincs több, mert nem lehet!

De ez nekem az őrület.

Nem tudom, mit jelent Neked...

és most tépd össze nyugodtan a versemet.

Ennyi volt a vallomás,

mit nem tudhat meg senki más

Sosem fájt még ennyire, hogy élek,

majd túljutok rajta, csak ennyit remélek.

2005. április 23