Szerelem - madarak

Mint sima tó fölött köröző madarak

a vízre néha - néha lecsapva haladnak,

olyanok az én szerelmeim: jönnek, hódítanak,

szerelmet hazudnak; becsapva elhagynak...

Csak a fájó sebek maradnak,

mint a tóba visszaejtett, megsebzett halak...

ha teherbe estél, hát vállaljad magad,

melletted biztos, hogy senki sem marad!

Barátok? Kíváncsin lesik a híreket...

ha elszólnád magad, jól belédcsípnének!

Szájadon, s lelkeden hétpecsétes lakat:

soha, senkinek sem tárhatod fel titkodat!

S mit kapsz cserébe? Talán néhány percet,

mit lopva neked ad a mesebeli herceg...

lopva és titokban tiéd a pillanat,

csak arra vigyázz, hogy el ne bőgjed magad!

Vigyázz, ha jő a nagy, mesebeli farkas,

nem félsz tőle?!... nincsen mit takargass,

de rosszul esik bizony, hogy Te csak egy titok vagy,

akármit is teszel, akármit akarhass...

Egy csücsök vagy, s talán csücsök a gyereked,

de ezt a csúf mesét ki hiszi el neked?

„Kérjél, követeljél, hisz’ ehhez jogod van!”

Hagyjatok már békén! Hagyjatok nyugodtan!

A gyerekemnek ugyan csak egy apja van,

a szívemben mégis két férfi van,

s a sors úgy akarta, egyik sem szeret,

enyém csak egy csücsök, a „szerető” szerep.

S Ti is, akik elüldöztétek az egyiket,

mit tudhatjátok, mi az, ha valaki szeret?

Mit tudtok Ti arról, milyen szétszakadni?

Mit tudtok Ti arról, milyen választani?

1989 június