Álom - arcú herceg
NeMo 2008.01.14. 09:17
Félek, fázom, nem vagy itt. Egyedül vagyok. /
Nem vígasztalsz, nem ölelsz. Keserű-halott, /
s reménytelen minden, amit úgy hívnak: jövő. /
Engem nem vár sohasem itthon szerető, ...
Álom - arcú herceg
Félek, fázom, nem vagy
itt. Egyedül vagyok.
Nem vígasztalsz, nem
ölelsz. Keserű-halott,
s reménytelen minden,
amit úgy hívnak: jövő.
Engem nem vár sohasem
itthon szerető,
szerető-gyengéd kedves.
Csak messzi-zord Apa.
Nem adta meg a sors,
hogy gyermekem lássa?
Velem-velünk kegyetlen
az élet!
Néha megkérdezem:
„miért élek?”
S leendő gyermekünkre
gondolok:
Apa nélkül felnőni még
rosszabb dolog!
Hányszor fogja kérdezni
sötét éjszakán:
„Anyu! Miért élek én, s
hol van az Apám?!
Mért születtem?!
Szenvedni? Mért nincs apám, mondd?!”
Mit mondok akkor majd
Neki? Hogy csak tévedés volt?
Hogy az anyja semmi
más, csak egy rossz kurva volt?
Hogy az apja, mikor
fogant, rég más apja volt?
Hogy most nincs. Csak
Volt-Volt-Volt! S azt sem tudom, ki Ő,
csak azt tudom, hogy
Tiszavirág, s nagyon jó szerető,
de hogy belül milyen,
számomra máig rejtelem,
s csak sírva
gondolkodom Rajtunk sok-sok éjjelen,
s szeretném jobban
megismerni, mert köt Hozzá a sors,
mert akkor is, ha nem
vállalja, köt Vele szoros kapocs.
Tudom, mi a neve, s
tudom, hogy néha nagyon kegyetlen,
de azt is tudom;
szeretném, ha Ő lenne az Egyetlen,
Ha se előtte, se utána
senki sem lenne,
s szeretném, ha
velem-Velünk élhetne.
S tudom; vígasztalni Ő
az, ki legjobban tud,
s bújnék Hozzá
végtelen. Mert két karjában bút,
s bajt elfelejtek, és
megáll az idő. Mert szeretem!
Szeretem, pedig nem
tudom ki Ő - nem ismerem.
Bezárkózik; elrejti
önmagát. Pedig jó barát.
Szeretném megismerni
Őt, az apát: Gyermekem Apját.
Kulcsra zárt ajtók;
Álom-arcú herceg
Nekem, s Neked -,Te
születendő Gyermek,
Kinek tán nem adatik
meg, hogy ölelhesd
Apád, Angyalarcút, kibe
anyád most szerelmes.
1989 júni 15.
|