Könyörgés

Amikor megláttalak, valami megmozdult bennem...

ezért másnap este egyszerűen visszamentem

Érted, hogy lássalak és Veled legyek,

s végképp elvesztettem egykori életemet.

Néhány hét, s bennem megfogant egy gyermek.

Szívem alatt hordozom most ezt a terhet,

mely teher még, mert nem tudok Neki örülni;

nem tudom, hogyan fogom Őt felnevelni!

Te mást szeretsz, s ezért nem állhatsz mellém,

s mégis... rossz lenne, ha egyedül nevelném!

Szeretném, ha mégis valahogy az apja lehetnél,

s néha-néha azért velünk is törődnél!

Megígértem: Neked nem írok több verset.-

Akkor még nem tudtam, hogy van ez a gyermek.

Megígértem; nem vallok Neked már szerelmet,-

s mégis, azt kell mondanom: akkor is szeretlek!

Nem akarod... nem tudod (?) megosztani magad.

S mégis: két gyermeked van két anyától... Szabad

büntetni, magára hagyni, elvetni egyiküket?

Ha magamért nem is, de nézd gyermekünket,

kinek Apa kell, ha egy héten egyszer, - hát úgy!

Ne hagyd elveszni a születendő lányt, vagy fiút,

hiszen vér szerint az apja Te vagy, s Te maradsz,

másra át nem ruházhatod apa mivoltodat...

S Apa nélkül felnőni kegyetlen dolog!

Ma még mindent eldönthetsz, még meggondolhatod,

hogyan, s miként lehetsz két helyen egyszerre Apa.

Vár Téged a gyermeked, s egy szerető anya.

1989 júni 15