KIJÓZANODVA
NeMo 2008.01.14. 09:12
Nem gondoltam arra, hogy ez ilyen nehéz lesz... /
Sosem hittem volna, hogy ily hamar leléptetsz. /
Nem vártam azt ma még Tőled, hogy megelégelsz... /
Nem... nem gondoltam arra, hogy ilyen nehéz lesz! ...
KIJÓZANODVA
Nem gondoltam arra,
hogy ez ilyen nehéz lesz...
Sosem hittem volna,
hogy ily hamar leléptetsz.
Nem vártam azt ma még
Tőled, hogy megelégelsz...
Nem... nem gondoltam
arra, hogy ilyen nehéz lesz!
Nem volt több az egész,
csak kis szárnypróbálgatás,
ámde levágott
szárnnyal, földhöz kötve...
Nem vártam mást, csak
néhány boldog estét tán,
de szerelembe estem
szívet törve...
Nem folytatod.
Megértelek. De belül kiált egy hang:
„Kínozd meg! Törd jól
össze! Fogd meg: most ne hagyd magad!”
...és hülyeséget
beszélek, s részegre iszom magam...,
s te újra, s újra
könnyezel... már szégyellem magam!
Nem, ne végy engem
komolyan: csak egy bolond lány!
Nincs ki a négy kereke,
s őrült is már talán...
hogy az élet
összetörte, megértheted tán’,
hogy ez elég volt neki,
ne ródd fel bűnlajstromán!
Kijózanodtam már, és
látom: van még teendő;
kivizsgálásra vár Apám,
s Anyám is esendő,
mi lenne Velük
nélkülem, ha mindent itthagynék?
Élnem kell tovább, de
nem Érted! Bár tán’ írhatnék
Neked még néhány új
verset.
De többet nem
teszem!
Talán majd magamhoz
térek,
s megjön jobbik
eszem.
S talán majd húsz év
múlva,
mikor olvasom
verseim,
megüti szívem
újra
e néhány keresetlen
rím...
S talán nevetek majd
azon,
hogy ma még míly gyerek
vagyok;
minden újabb
szerelembe
Újra, s újra
belehalok.
Sziszifosz újabb
sziklát talált,
ámde kifog
rajta!
Görgetné fölfelé, ha
hagyná,
de a szikla nem
akarja!
Végül marad lenn a
völgyben,
míg Sziszifosz
megpihen...
csak ez a bolond lány
küzd már
megint a
könnyeivel...
1989 febr 9.
|