ÁLMOKBÓL ÉLJEK MEGINT ?

Rámszakadt az ég megint!

Érezted már ezt a kínt?!

Elhagyott a Kedvesem,

könnyekkel szemeiben.

Valakik várnak Reá, -

énrám csak a gond és bú -.

Egy évet késtem? Na hát:

ezért vagyok szomorú.

Tudtam volna élni Veled,

tudd meg, Álom-hercegem!

Tiszavirág-szerelmünkben

feltámadt az életem!

A kudarc csak kudarc marad,

s kudarc minden szerelmem:

születése szép percében

elvetélt az életem.

És még mindig itt vagyok,

bár élni sosem tudtam még!

Fogjanak erős karok;

mert életem eldobnám rég;

de nem teszem, mert élni kell,

csak tudnám néha, hogy minek?

Szerelmet, szépet adjatok,

ne álom-arcú herceget!

Mert minden szerelmem eddig

az álom partján járt,

ha boldog voltam percekig,

csak álmok fátylán át

láttam újra, ki boldoggá tett.

Ébren töröltem könnyeim,

mert az, kit szerettem mind elment:

boldogság helyett maradt a kín.

Valami szépet adjatok,

kegyetlen istenek;

mert élni, szerelem nélkül,

esküszöm: nem lehet!

1989 febr. 9.