Mondd, hogyan tovább?
NeMo 2008.01.12. 23:25
Mondanám, de szólnom nem szabad, /
s Hozzád közelednem csak lakat /
és zárak feltörésével lehet: /
jó szándékú ember ilyet tehet? ...
Mondd, hogyan tovább?
Mondanám,
de szólnom nem szabad,
s Hozzád közelednem
csak lakat
és zárak feltörésével
lehet:
jó szándékú ember ilyet
tehet?
Kérnélek: „Ne távolodj
el nagyon!”,
s mégis, hogy messze
elmentél, hagyom.
Kiabálnék, mint egy
gyermek: „Ne hagyj el!”,
de szavam elakad, s
Hozzád nem jut el.
Nem tudom már, mi az:
távol és közel,
nem tudom már, mit
akarsz tetteiddel.
Nem tudom, hogy velem
mit tervezel,
s nem tudhatom, miért
kerülsz engem el.
Most már nem tudom azt
sem; mit
érzel?
Már nem értem, hogy
felém sem nézel,
pedig, hogy újra
kezdjük, Te akartad.
Engem azóta az önvád
sanyargat,
s minden nap százszor
és ezerszer
felteszem a kérdést:
„Mit tettem?”
Mert titkunk elárultam
és ez tény.
De ez nem ok arra, hogy
büntessél
folyton, talán évekig a
hiányoddal!
Hidd el, azon a napon
megváltoztam,
megértettem valamit. De
Te kínzol,
azóta a nap óta bennem
nem bízol!
Megbízhatnál bennem:
megígértem,
s megtartom a szavam,
mert már értem,
hogy nincs barát, nincs
senki körülöttem,
csak bennem ég és
pusztít a szerelem.
Mindent elhagynék, s
feladnék Érted!
Hazudnék, s hallgatnék,
ha ezt kéred!
Hallgass meg még
egyszer, kérlek!
Ne büntess haraggal!
Kegyelmezz!
Átnézel rajtam, s
gúnyolsz is néha,
pedig haragodtól úgy
érzem béna
lettem és semmi sem
sikerül azóta,
mert csak Rád gondolok
minden éjszaka,
s szeretnék bocsánatért
esedezni Nálad,
de lakattal zártál le
minden ajtót, s zárat,
s csak nézem egyedül
magányos szobámat,
mert nem
tudhatom; ez most mit jelent
Nálad?
Két dacos gyerek a
szoba két sarkában,
közeledni nem mer egyik
sem. Elszántan
hátat fordítanak, s nem
szól semelyik:
mert haragjukat
megtörni nem merik.
Mi történt velünk?
Minden nap kérdezem,
de választ adni nem
tudhat senki sem,
mert a válasz kulcsa
ott lapul kezedben,
s alkalom, hogy
elmondd, nincsen a közelben.
Falak, csukott házak.
Béklyók, hideg zárak.
Hazugságok, tárgyak,
bilincsek és hátak.
Nekem csak csupa hideg
ember marad?
Eddig még azt hittem,
szerelem a szavad!
Szerelem? Egy hibáért
megvetni?
Taníts meg inkább újra
nevetni!
Szeretnék nevetni
szívből és boldogan,
akkor is, ha ennek
komoly, nagy ára van!
Akkor is, ha nem leszek
több, mint mellékszereplő,
olyan áron is, ha
vagyok csak titkos szerető,
de csak akkor, ha tudsz
engem igazán szeretni;
önmagam zárt
bilincséből kifelé terelni!
1989. 01 03.
|