Karácsony 1988

Karácsony este van, egyedül vagyok.

Terítnek puha fényt idegen angyalok.

Hejehaj, vígasság. Köröttem rokonok.

Közöttük -, Nélküled én egyedül vagyok!

Tegnap esküvő volt, én befelé sírtam,

Gondolatban helyettük Magunk nevét írtam…

De tudom, nem lehet. Nem akarod. Így van

Mindig, ha döntenetek kellene nyíltan.

Százszor és ezerszer történt meg már velem,

Hogy elhagyott az, kit oly nagyon szerettem.

Nem voltatok sokan, de ezernyi esten

Álmaimban tetteitek sokszor ismételtem.

Lidérces álmokkal viaskodom mindig,

Szeretnék ébredni, boldog lenni. – Meddig?! –

Tudnék társa lenni valakinek sírig,

De nektek csak test kell: estétől reggelig.

Szeretnék egy társat magam mellett tudni,

Jó lenne kettesben mindig összebújni,

Mikor a világtól szeretnénk elfutni…

Kettesben könnyebb lenne továbbjutni!

Karácsony este van, gyertyák gyúlnak itt – ott,

Szeretnélek látni, s kívánni minden jót,

De magányomban csak rossz verseket írok,

S mosolyognak rajtam rideg – szép angyalok.        

1988. dec. 24