Karácsonyi Köszöntő 1988

Karácsony van. Vakítóan világít a telihold.

Örömünnep; szereteté – lelkünkben az angyalok.

A szobában száz gyertyával pompázik egy kis fenyő,

Ajándékok sokaságát rejti színes terítő.

Szívünk titkos rejtekében várjuk: ki mit bont most ki?

Mit szól majd ajándékunkhoz; s tud- e neki örülni?

Sok munka és szeretet van minden kicsi tárgy mögött,

Szeretném, ha örülnének mind, kit szívem üdvözölt.

Kicsi fácska színpompával áll a szoba közepén.

Szivárványfény esőt kerget: napsütés eső végén…

Minden harag, s gond csendesül szeretetnek ünnepén,

Együtt ünnepel a család, lelkünk mélyén tiszta fény.

Karácsony van. Mindünk szíve ünneplőbe öltözött,

Körénk csendes béke, ének és szeretet költözött.

Szívünkben megtelepedtek pihenni az angyalok;

Ünnep van: Legyetek Ti is nagyon – nagyon boldogok!

1988.12.24