Sötét szoba, pohár víz.

Kályha szeme parázslik.

Bársony-éjjel, pohár bor,

Szeretettel halmozol.

Bíbor szoba, puha éj,

Körülfon a szenvedély.

Egymást ölelve alszunk,

Talán egy most az álmunk!

Sötét-hűvös reggelen

A két karod átölel.

Együtt-együtt ébredünk,

Ujjong bennünk szerelmünk!

Világosabb hajnalon

Átölel a két karom.

Átöleltél kedvesen,

Hajnalfénnyel szívedben.

Cirógatott két karod,

A bőröd bársonyos volt...

Csak néztelek akkor én:

„Bár e csodát érthetném!”

Megőriztem az arcod,

Már nem ölel két karod...

Végetért a szép varázs,

Bennem lángol a parázs,

A parázs, mely akkor gyúlt,

S szított bennem háborút,

El nem alvó tüzeket,

Lelkemben mély sebeket.

1988. nov.24.