Mikor jő a Kedves,

az én szívem verdes.

Verdes, mint egy kis madár,

repes, mint fogoly, ki vár.

Fogoly, ki vár Tégedet,

egyetlent és kedveset,

szerelmemet, titkosat,

álomarcút, pajkosat.

Pajkos az én kedvesem,

bújdos kis Kedvesével;

Kedvesével, - énvelem:

ezért nehéz életem.

Nehéz az én életem,

titkok bújnak csendesen,

halkan az én szívemben,

hol lobog a szerelem.

Lobog az én szerelmem,

de titkom kifecsegem,

hogy mentsem a menthetőt:

férjet, apát, szeretőt!

Szeretőt anyja előtt,

Ki most megtagadná Őt;

mert hiszi: „nem ember már!

Szeretetet nem talál,

szeretetre nem képes!”

Mondja anyja, s negédes

szavai közt csalfaság,

bújkál sok - sok hazugság!

Elárulja szerelmem?

Pokol most az életem!

Elveszítem kedvesem?

Felelj nekem, Szerelmem!

1988. nov. 19